2009. augusztus 23., vasárnap

Sziasztok!!!

Régen jelentkeztünk, de most újult erővel csapunk bele....
Mibe is?
A jövő héten végre lesz idő némi élménybeszámolót tartani több álommászásról!!!
...természetesen a hozzátartozó képanyaggal.
Kedvcsinálónak: TRIGLAV, TRAUNSTEIN, Stb.!!!!
Legyetek jók, viszlat a jövő héten!!

Aláírás: egy hegymászó(MOUNTAINEER)

2008. december 22., hétfő

Téry-ház















































































Tátra:Téry Ödön menedékház
2008.December 13. SzombatHajnal 2 óra,ébreszt a telefon......kelni kell!Nehezen indul ez a nap!Szendvicsek készülnek,tea,kávé most fő! 2:30 megjött Balázs(frissen főt kávéval vártam,hogy magához térjen). Pakolás a hátizsákba, idő van indulni kell! Dalmáért elindulunk! Dalma persze sehol!3:15-kor indulás,be mindent a kocsiba! Szunyókálás amint elindul a kocsi.7:30 körül kiértünk Szlovákiába.Kocsit leraktuk,gyors kávé és indultunk utunkra.Havas hegycsúcsok fogadtak minket, csodálatos látvány!!!Felültünk a fogaskerekűre 5 percet utaztunk,de de így nyertünk 1 órát! Térkép elő és indulhatunk, 420 perc séta után 1 figyelmeztető tábla! Magashegyi túra?Mindenki saját felelősségére indulhat el!Gyönyörű a táj hó minden felé! Vigyázni kell mert tiszta jég minden,csúszik! Miközben csodáljuk a tájat, elképedve látjuk, hogy milyen pusztításra képes egy lavina! Megdöbbentő! Fákat csavart ki tövestül,törte félbe őket. 11 óra elértünk az út utolsó(legnehezebb)részéhez. Dalmával összenéztünk! Mi oda fel? Hát jó! Balu elöl, utána Dalma és Én bandukoltunk felfelé.(Kis pihenőkkel)Mi lányok elindultunk,Balu mögöttünk fényképezgetett, kullogott! Figyelni kell hogy hová lépsz! Nem figyelsz és már térdig vagy a hóban! Fent vagyunk!Fárasztó de egyben felemelő érzés. A látvány minden fáradságot és fájdalmat felülmúlt. Íme ideértünk a Téry Ödön men.házhoz! Bementünk,leültünk ettünk és ittunk. Persze a csokik is előkerültek, mert, ugye ebben van az energia! Másik magyar csapattal is találkoztunk odafent. Huuuu...jó kis társaság volt. Hát lassan indulni kell!Öltözünk és indulhatunk lefelé. Most jön a neheze! Versenyt futunk az idővel! Nem szeretnénk sötétbe leérni! Ezért bele kell húznunk!Ahogy ment le a nap,egyre hidegebb lett. Vigyázni, odafigyelni az útra!(társunk lefelé megcsúszott és comb középig a hóban találta magát!) Ez volt a fő cél:Egyben leérni!16 óra körül értünk le az autóhoz.Forró tea közben átbeszéltük a mai napot,és elindulunk hazafelé!Mindenkinek csak ajánlani tudom,hogy menjen el oda!Fantasztikus,fenomenális érzés!
Aláírás: Hernádi Laura











2008. december 3., szerda

2008. november 28., péntek

Csóványosra mentünk....



























































Pénteken szóltak barátnőim hogy szombaton túra lesz a Csóványos felé. Másnap reggel, november 15-én, 8 órakor gyülekeztünk a vasútállomáson. Kispirossal mentünk, körülbelül egy óra utazás után meg is érkeztünk.Magdival és Enikővel vidáman kezdtük a túrát. Röhögtünk, és röhögtünk, kitudja min… Túránk első része egy faluban kezdődött, ahol még betonúton mentünk, majd egy idő után rátértünk az erdei, falevelekkel borított ösvényre. A táj gyönyörű volt, mindenütt őszülő fák, és napos idő. Ejtettünk egy pihenőt, ahol meghódítottuk az egyik domb tetejét. A kilátás csodás volt. Ezután a túránk keményebben folytatódott. Időre mentünk, készülve a diákolimpiára. Hárman, Magdival és Laurával mentünk elöl, 11 órára fenn voltunk az elágazásnál, ami a célunk volt. Az út kimerítő volt, de sokat beszélgettünk. Büszkék voltunk teljesítményünkre, és nemis volt olyan rossz az időnk. Kis pihenő után elindultunk lefelé. Hárman mentünk elöl Magdival és Luciával, igazán kalandos volt térkép és iránytű nélkül, de helytálltunk.Rengeteget nevettünk, majd megvártunk a többieket és együtt folytattuk utunkat. A maradék rész némán telt,mindenki fáradt volt, majd amikor leértünk az állomásra ismét felhőtlen lett a hangulat. A hazaút boldogan telt, de elég kimerültek voltunk. Tetszett a túra, jó volt a természetben lenni. Jól érzetem magam, szerintem egy életre szóló élmény lesz.
Aláírás: Bretus Borbála






2008. október 30., csütörtök

Matterhorn (4478m) 2008.
















KOMMENTÁR NÉLKÜL...

Sziklamászás a bajóti Öreg-kőn














































Már mindenki nagyon várta, délután találkoztunk az iskola A épületénél. Mókás volt Enikő, Kamilla és én a csomagokon ültünk és vártuk Balázs bácsiékat. Enci mint mindig akkor is evett. Amikor megérkeztünk Bajótra elmélettel kezdtünk majd másztunk. Még sötétedés előtt lementünk az autóhoz és felállítottuk a sátrakat majd megpróbáltunk tüzet gyújtani de elég nehezen ment. Kitartással és Enikő fújkálásával sikerült. Megsütöttük a vacsorát közben sokat nevettünk, beszélgettünk egyszóval jól éreztük magunkat. '' óra körül lefeküdtünk aludni. A poén az volt, hogy Enikő a sátorban müzlit evett de olyan hangosan, hogy talán még az állatok is megijedtek tőle. Nem aludtunk sokat... Én sokszor felkeltem és 3-4 órakor már nem tudtam visszaaludni 4 órakor bepakoltunk a táskákba mert elkezdett csöpögni az eső. Szerencsére nem kellett elindulnunk ezért leültünk a padokra ittunk cappucino-t és beszélgettünk. Lassan elkezdett világosodni Laura és Balázs bácsi lepihentek illetve pihentek volna ha hagytuk volna őket. Később Kamilla is lefeküdt. Enci és én elkezdtünk kiabálni, hogy: " Anyu, Apu keljetek fel menni akarunk mászni!" Ezen nevettek mi viszont komolyan gondoltuk, de mivel nem lehetett őket meggyőzni és elcsöndesedtek írtunk egy levelet, hogy elmentünk sétálni. Gyönyörű volt... a nagyvárosok szürkesége látszott... teljesen más volt onnan nézni. Tudtuk, hogy nemsokára mi is ugyanolyan egyszerű emberek leszünk, amint betesszük a lábunk a civilizációba. Ez rossz érzéssel töltött el bennünket, ezért lassan visszaindultunk a többiekhez. Váltottunk pár szót és elindultunk a barlangok felé. Féltünk bemenni, de tovább mentünk és feltudtunk mászni a szikla tetejére. El sem akartuk hinni beláttuk az egész környéket egyszerűen nem tudtunk betelni a táj szépségével. Lassan, fájó szívvel elindultunk lefelé, hogy ne aggódjanak bár lehetséges, hogy hallották a röhögéseket. :) A reggeli ébresztő cappucino volt. Encivel tökéletes vendéglátók lennénk! A poharak elöblítése során több új módszert találtunk ki.pl.: A koszos vízzel kergettük egymást, A tiszta vizet nem a pohárba öntöttük hanem egymást locsoltuk vele és a kezünket.
Aláírás: Kuszli Magdolna

2008. október 27., hétfő

2008. 10. 25. Magas-Tátra (Csorba-tó-Solisko)






















Reggel fél négy. Kávé van készülőben... fincsi volt. Négy óra nulla öt.: Végre elindulunk a többiekért.... (vagy mégse?) Na mindegy.... Fél öt.: mindenki megvan. Irány a Magas-Tátra. Viszonylag zökkenőmentes sima utunk volt a Csorba-tóig. Megérkeztünk. Parkolóhelyproblémák adódtak, de hála Áginak, megoldódott. Nyolc harminc.: Cuccot fel, és irány a Hegy (Solisko2093m) . Lassan, de biztosan követjük a turistajelzéseket. Az idő szép. Hol hűvös, hol meleg. Az előttünk tárulkozó kép látványa lenyűgöz mindenkit. Az út meredek, köves gyakorlatlanoknak kellemetlen. De nem nekünk. Mindenki simán veszi az "akadályokat". Atti gondol egyet és felfut a sziklás hegyi terepen. Szemmel láthatóan jól esett neki. Azért utolértük Őt. Kis pihenő, és irány a végcél. Felértünk. Még Ági is simán feljutott. Jé, mi ez? csak nem egy menedékház? De igen. PIHENŐ!!! A zsákokból előkerülnek a szendvicsek, csokik.... Nini, egy pohár söröcske....mmm fincsi! ....volt. Még egy kis punnyadás. Gyönyörködés a panorámába (amit többé-kevésbé eltakar a felhő). Lassan,de bizonytalanul összeszedjük a cókmókjainkat, és irány lefelé. Nagyon szép, de óvatosságra intő sziklás terep. Fantasztikaus ilyen sziklák között "ugra-bugrálni". A Furkota-völgy látványa lélegzetelállító. Csodaszép fák, hatalmas sziklák, a patak....
Jé, egy patak....Ági és Atti egyből belegázol a néhol már jeges patakba. Nagyon jól érzik benne magukat. Atti, üvegdarabnak látszó jégdarabokat tör szét a saját fején. Mindenki jót nevet rajta. Ági tovább "kommandózik" a patakban , de Atti vigyázó szeme mindíg rajta, nehogy a csapattársának baja essen. Indulunk tovább... Az út lefelé mint egy öreg kígyó tekereg jobbra, balra, hol sziklákon, hol sárban. Leértünk. Bepakolunk a kocsiba, és elindulunk haza azzal a reménnyel, hogy minnél előbb újra láthatjuk ezt a csodálatos tájat többedmagunkkal.
Aláírás: egy hegymászó