2008. október 30., csütörtök

Sziklamászás a bajóti Öreg-kőn














































Már mindenki nagyon várta, délután találkoztunk az iskola A épületénél. Mókás volt Enikő, Kamilla és én a csomagokon ültünk és vártuk Balázs bácsiékat. Enci mint mindig akkor is evett. Amikor megérkeztünk Bajótra elmélettel kezdtünk majd másztunk. Még sötétedés előtt lementünk az autóhoz és felállítottuk a sátrakat majd megpróbáltunk tüzet gyújtani de elég nehezen ment. Kitartással és Enikő fújkálásával sikerült. Megsütöttük a vacsorát közben sokat nevettünk, beszélgettünk egyszóval jól éreztük magunkat. '' óra körül lefeküdtünk aludni. A poén az volt, hogy Enikő a sátorban müzlit evett de olyan hangosan, hogy talán még az állatok is megijedtek tőle. Nem aludtunk sokat... Én sokszor felkeltem és 3-4 órakor már nem tudtam visszaaludni 4 órakor bepakoltunk a táskákba mert elkezdett csöpögni az eső. Szerencsére nem kellett elindulnunk ezért leültünk a padokra ittunk cappucino-t és beszélgettünk. Lassan elkezdett világosodni Laura és Balázs bácsi lepihentek illetve pihentek volna ha hagytuk volna őket. Később Kamilla is lefeküdt. Enci és én elkezdtünk kiabálni, hogy: " Anyu, Apu keljetek fel menni akarunk mászni!" Ezen nevettek mi viszont komolyan gondoltuk, de mivel nem lehetett őket meggyőzni és elcsöndesedtek írtunk egy levelet, hogy elmentünk sétálni. Gyönyörű volt... a nagyvárosok szürkesége látszott... teljesen más volt onnan nézni. Tudtuk, hogy nemsokára mi is ugyanolyan egyszerű emberek leszünk, amint betesszük a lábunk a civilizációba. Ez rossz érzéssel töltött el bennünket, ezért lassan visszaindultunk a többiekhez. Váltottunk pár szót és elindultunk a barlangok felé. Féltünk bemenni, de tovább mentünk és feltudtunk mászni a szikla tetejére. El sem akartuk hinni beláttuk az egész környéket egyszerűen nem tudtunk betelni a táj szépségével. Lassan, fájó szívvel elindultunk lefelé, hogy ne aggódjanak bár lehetséges, hogy hallották a röhögéseket. :) A reggeli ébresztő cappucino volt. Encivel tökéletes vendéglátók lennénk! A poharak elöblítése során több új módszert találtunk ki.pl.: A koszos vízzel kergettük egymást, A tiszta vizet nem a pohárba öntöttük hanem egymást locsoltuk vele és a kezünket.
Aláírás: Kuszli Magdolna

Nincsenek megjegyzések: